Gasztrofotózás / gastroshooting 1.

Mint már a múltkori bejegyzésben is írtam Jurassza Zsófi barátnőmmel elkezdtünk közösen együttműködni, ő tanít engem én pedig főzök valami finomat kettőnknek. Az első közös fotózásunkról készült ez a kis anyag, ahol egy csodás Sacher torta készült. Recept itt.

A fotós szemszögéből:

Különleges feladatot kaptam. Egy számomra nagyon érdekes szituációba kerültem bele, ami azt hozta magával, hogy írásban kell szavakba öntenem a munkafolyamatot, amivel dolgozom – illetve amivel az éppen aktuális munkát végeztük. Nem hagyhatom ki ebből Anitát, hiszen ő biztosította a helyszínt, az asszisztenciát, a témát, sőt a megjelenési felületet is. Ezúton is köszönöm neki!

Egy közös gasztro blog posztra készültünk, onnan kiindulva, hogyan tudna egy gasztroblogger jobb, még jobb, a legjobb képeket készíteni az általa oly nagy szeretettel elkészített ételről. Azért, hogy az élethez tudjuk igazítani a folyamatot, a fotózás helyszínéül a blogger otthonát választottuk, az általa megszokott helyszínt, ahol a mindennapokban is készíti ételeit. Ehhez igazodva választottam ki a lakásban lévő legmegfelelőbbnek tűnő helyszínt.

Kicsit furcsa módon a teraszra esett a választásom, amivel nem jártunk annyira jól, mert tűzött a nap, ami magával hozta azt, hogy izzadtunk rendesen már az ötödik percben, és az összetetvőket sem lehetett nagyon sokáig fotózni, így viszonylag gyorsan kellett dolgozni. Azért választottam végül mégis a teraszt, mert itt tudtuk legjobban használni a fényt. A derítőlap fényáteresztő-lágyító részével árnyékoltuk a fotózandó területet/tárgyat, így lett olyan szép világos, szórt fényű, de egyenletes fényhatású a kép. Szeretem a derítőlapot és a természetes fényt használni mindig, amikor és ahol csak lehet. Valahogy mindig szebb lesz, mint a mesterséges fény. Persze lehet közelíteni a végeredményt, de nincs jobb egy óriási ablaknál 🙂

A fotókat nagy rekesznyílással – azaz kicsi mélységélességgel fotóztam. Ez gyakorlatban F2.8-as, F4-es rekeszértéket takar. Ehhez igazítottam az expozíciós időt, ahogy azt illik 🙂 Azért ezt választottam, mert egy viszonylag egyszerű kinézetű tortát fényképeztünk, és nem volt túl sok kellékünk így úgy éreztem, hogy a sütemény gyönyörű struktúrája kell, hogy “elvigye” a képeket, vagy ha úgy jobban tetszik a képekben elmesélt történetet.

Mivel nem vagyok nagyon rutinos ételfotós (még csak egy szakácskönyvet jegyzek, és ott a fotózásra szánt idő nagyon csekély volt) nekem is némi kihívást jelentett a dolog. Azt tudtam biztosan, hogy a régi Pentacon Six analóg középformátumú gépemről közgyűrűvel átemelt eredeti Zeiss optikát fogom használni, mert annyira szép rajza van, és egy ilyen munkánál van idő a manuális fókuszálásra, a fényméréssel való bíbelődésre. Szuper élmény és tapasztalat volt és egyben izzasztó is 😉 Kíváncsian várom a következőt!

Hogy láttam ezt én mint gasztroblogger:

Eredetileg ugyan jóval korábbra terveztük az első közös munkát, de valamiért nem tuduk korábban összehozni, ez már csak így van néha. Én egy nagyon kedves fiatal fotóst ismerhettem meg Zsófi személyében, az első találkozásunkkor megbeszéltük, hogy esetlegesen tartunk egy olyan fotózást, ahol Zsófi tanít engem, hogy egyre jobbak lehessenek a fotóim, erre mondtam Zsófinak, hogy ha már fotózunk és jön, hozza a szakértemét, és a felszerelést, akkor én a kedvenc sütijével kedveskedem, így esett a választás a Sacher tortára. Az alapot megsütöttem, még anyukáméknál, mivel ott egy egyenletes sütési hőmérsékletet biztosító sütő áll rendelkezésre, így gondoltam ott próbálgatom a sütési törekvéseimet. Majd egy hosszú utazás után – amúgy is pihentetni kell a torát egy napig – találkoztunk Zsófival. Aztán Zsófi elkezdte keresni a lakásban a legmegfelelőbb helyszínt, én pedig felkészítettem az alanyt a fotózásra.

Mivel nincsenek még tárgyfotózásra alkalmas háttérként és alátétként használható tárgyaim (kartonok, táblák stb.), így esett a teraszra a választás, mert a fehér kis asztalka és a halvány sárgás vakolat, a fent említett trükkökkel egységesnek tűnik a képeken. A lakás sajátossága, hogy a konyha ablakon ki lehet adni a teraszra az ételeket, így a konyhai átadó ablak elég nagy forgalmat bonyolított aznap. Amikor megpróbáltam megkenni a tortát lekvárral, akkor szólt Zsófi, hogy milyen szép a torta struktúrája és azt meg kell mutatni. Majd amikor ez a sorozat elkészült akkor az alapanyagok egy részének fotózása következett, amíg én elkészítettem a csokoládészószt. Amikor elkezdtük keresni, hol legyen a vegső csokoládé öntéses fotózás, akkor döbbentem rá arra, hogyha ezt egyedül csinálnám, tuti meggajdulnék, mert ugyanis Zsófi beállította a gépét, hogy ott legyen éles a kép ahová a csokoládé fog “érkezni”, én tartottam a derítőt, majd amikor már jónak tűnt a beállítás akkor a másik kezemmel elkezdtem önteni a csokoládét. Ezt egy ember nagyon nehezen tudná megcsinálni, hacsak állványokat nem használ (pl. a derítőhöz).
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s