The trip – A nagy utazás – Singapore – 2. rész

     Hát hol is kezdjem. Elindultam Yogyakartából megint hajnalban, reggel 6 előtt már a reptéren voltam. Várni kellett megint egy csomót, de megismerkedtem egy végtelenül szimpatikus úrral, Alvaro Sotoval, aki antropológus, és jelenleg az ázsiai kultúrák fejlődési lehetőségeit tanulmányozza, ugyanakkor dokumentálja a jelenlegi állapotot. Szerinte ugyanis a dél-kelet ázsiai térség 20-30 éven belül ott fog tartani ahol ma Singapúr. Míg vártunk a gépre sokat beszélgettünk, és megegyeztünk, hogy tartjuk a kapcsolatot.
     Megérkeztem Szingapúrba, a magyarországi főnök szerint érdemes egy kicsit sétálni a reptéren, mert építészeti szempontból egy izgalmas építmény, és igaza volt. De a legfurább élmény a reptéren, hogy a bankautomata magyar üdvözlőszöveggel is rendelkezett, felismerve a kártyámat felajánlotta a magyar nyelvet. 🙂 Ha Szingapúrban eltöltesz egy pár napot akkor jó ha beszerzel egy EZLink kártyát, ami 12 SGD és ebből 7 SGD-t leutazhatsz buszon, metrón, és skytrain-en. Tulajdonképpen bárhova eljutsz metroval, vagy skytrainnel, így a reptérről is érdemes így elindulni. Kb 3,5 – 4 SGD a városig a metró tarifa. Én még KL-ből lefoglaltam a szállásom Chinatown-ban egy kis tip-top hostelbe. Így az első utam oda vezetett. Persze megint hamar odaértem, így megint csak leraktam a bőröndömet, cipőt cseréltem és irány a város.

      A kis séta amit eredetileg terveztem 6 km-esre sikerült, és rongyá égtem, mert ugyebár én lökött naptejet a bőröndben hagytam. Elindultam a szállásról először megkajáltam Chinatown megállónál, egy kis talponállóban. Aztán felszálltam a metróra és elmentem Boat Quay-hez. Ez az utca az éttermek utcája a folyóparton közel a Merlionhoz. De mivel már ettem, így elindultam, és rögtön megtaláltam a One Fullertont, ami manapság szálloda, de korábban irodaépület volt, Robert Fullerton-ról kapta a nevét. Ma egy impozáns szállodának ad helyet.

 

 

 

       Átkeltem a hídon a múzeumig, majd a parkban az Esplanade felé vettem az irányt.  Korábban ez a név illette a Városházától a partig terjedő parkot. Manapság viszont az itt álló épületet nevezik így. Az épületben egy 1600 férőhelyes koncert terem és egy 2000 férőhelyes színház van. 2002 októbere óta fogad látogatókat, a terveket a DP Architects, egy szingapúri iroda készítette. Az eredeti terveken még nem szerepelt a mára már ikonikussá vált árnyékoló rendszer, viszont a kliens a szingapúri klíma miatt igényelt árnyékolást az épületre. Az árnyékoló formájának két magyarázata van az egyik szerint a szingapúriak kedvenc gyümölcsét a duriant szimbolizálja, mások szerint viszont olyan mint a légy szem. A durianról tudni kell, hogy kegyetlen büdös, de az íze állítólag isteni, a szag eddig elvette a kedvem a kipróbálástól, de előbb utóbb amíg itt vagyok egyszer kipróbálom.

 

 

     Az Esplanade-től már csak egy köpésre van a híd túlsó oldalán a Merlion, Szingapúr jelképe. Ez az oroszlán fejű hal testű élőlény, szimbolikus utalást tesz Szingapúr eredetére. A “mer” a tengert jelöli utalva Szingapúr halászfalu múltjára, amikor még Tamasek-nek hívták, ami jávai szóhasználatban tengeri várost jelent. A “lion” pedig Szingapúr eredeti nevére Singapura-ra utal, ami oroszlán várost jelent. A merlion 1966 óta Szingapúr szimbóluma, a szobrot viszont csak 1972-ben avatták fel. Nem csoda, hogy a merlion park ahonnan az összes turista fotót készít az ott jártamkor is tele volt. A szobor 8,6 m magas és 70 tonnát nyom. Érdekessége, hogy cement alapon, porcelán borítást kapott, a szemei pedig kis piros teásbögréből állnak.

      A Merlion parkkal átellenben áll a Marina-bay komplexum. Aki nem jártas az építészet, design dolgában az is valószínű, hogy találkozott már az épülettel, valamelyik közösségi portálon. A komplexumban a következők találhatóak: 2561 szobás szálloda ( a legolcsóbb szoba éjszakánként 80 ezer forintba kerül), 120000 m2 konferencia – és kiállító központ, 74000 m2 bevásárló központ, a lótusz alakú múzeum, két színház, 7 ‘sztárséf’ által üzemeltetett étterem, két úszó kristálypavilon, jégkorcsolyapálya, a világ legnagyobb átrium kaszinója, 500 asztallal és 1600 nyerőgéppel. Az épületek tetején található 340 m hosszú Skypark. A nagy részére, vagyis inkább az izgalmas részére, ahol a medence és a bár van csak szállóvendégként mehetsz fel, de ahogy hallottam annyira kicsi a medence, hogy leginkább egy tömött pocsolyának tűnik. Ha nem vagy szállóvendég akkor 20 SGD-ért felmehetsz a Skypark azon 67 méteres szakaszára, ami a levegőben lóg konzolosan. Na oda érdemes felmenni, iszonyatosan gyönyörű a kilátás. A tervező csapat Moshe Safdie, a helyi építész gárda pedig a Adeas Singapore. Először 2010-ben nyitotta meg kapuit, de egyes részeit csak 2011-ben adták át. Még most is folyamatban van az épület mögötti parkos rész kiépítése. Amúgy vicces mert a bevásárló központban gondolával is közlekedhetünk a lift és a mozgólépcső mellett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

       Megint átkelve egy másik hídon elkérkeztem a Singapore Flyer-hez, ami olyan mint a London eye, azaz egy óriáskerék üveg kabinokkal. A forma 1-es pálya mellett helyezkedik el, 2005 és 2008 között épült. 165 m magasra megy fel, ezzel a világ legmagasabb ilyen jellegű építménye, 28 kabinnal rendelkezik, amelyek mindegyikébe 28 utas fér. Ezt az élményt kihagytam, elég volt a Marina Sand Skypark. Itt már elég fáradt voltam és éreztem, hogy megégtem, így visszafelé vettem az irányt. Egy alagúton vezetett át az utam, ahol eddigi életem legfurább büntetési formáját találtam.

 

     Ekkor akadtam a St. Andrews Katedrálisra, ami egy gyöngyszem volt a sok felhőkarcoló között. Az 1856-os alapítása óta ez Szingapúr legnagyobb katedrálisa. Ez már a harmadik verziója az épületnek, a két korábbi változat elpusztult. 1861-ben avatták fel. A neogótikus épületet Robert Macpherson tervezte.

Visszafelé sétálva még megnézhettem a Parlamentet is. A korábbi parlament épülete 1989-re szűkösnek bizonyult, így as év májusában felkérték a helyi építési hatóságot a 3 új blokk megtervezésére és az 1864-es eredeti épület átalakítására.  Klasszicista építészetet követve alkottak egy modern épületet.

       Ekkor már kb. minden porcikám fájt, vagy a gyaloglástól, vagy azért mert megégett a napon, így visszavonulót fújtam és visszatértem a hostelbe. Elfoglalta a kis ágyikómat, megfürödtem. Kíváncsi voltam, mekkora sétát tette, így leültem egy számítógép elé és runkeeper.com-ba bevittem az adatokat, így derült fény, hogy 6 km-es sétát tettem. Míg neteztem szóba elegyedtem egy indiai sráccal, aki nagyon kedvesnek tűnt egészen addig, amíg meg nem adtam neki a számom és éjnek évadján fel nem hívott, habár közöltem, hogy aludni megyek mert hulla vagyok. Mindenesetre még előtte megbeszéltük, hogy másnap együtt megyünk el a Birdparkba.

        Hát így is lett. Másnap elmentünk a Brid parkba, lehet hogy csak azért nem teszett a dolog, mert nem volt kellemes a társaság, vagy csak azért mert simán nem tetszett. Érdekes volt, de hál istennek volt már szerencsém látni ilyet. Ami határozottan jól sült el, hogy a buszon ami ment a birdparkba, megkérdeztem egy fiatal párt, hogy ők is oda mennek-e mire kiderült, hogy igen és majd szólnak ha le kell szállni a buszról. A bejáratnál újra előkerültek a nagy semmiből és felajánlottak nekünk két ingyen jegyet. Amugy felnőtteknek 18 SGD a beugró, de van többfajta kombinált jegy is, annak aki a többi állatparkba is el akar menni, annak mindenképpen a kombinált jegyet ajánlják.Hál istennek rá tudtam venni az indiai srácot, hogy hagyjon egyedül, mert nem szívelem a társaságát, így a nap további részében egyedül bóklásztam.

Visszafelé mentet a városba, megálltam Chinese garden megállónál és az ott lévő kínai és japán kertbe. A kertet 1975-ben készítették Prof. Yuen-Chen Yu tawain-i építész terve alapján, az északi imperialista kínai építészet és kertészet jegyeit felhasználva. A kínai kert egy híddal van összekötve a japán kerttel, ami egy mesterséges szigetre épült a Jurong tóra. A parkegyüttesben több épület és látnivaló is van, így a pagoda épület, az iker pagoda, a a kapuépület, a kőhajó és teaház, bonsai kert (egy része jelenleg felújítás alatt van), a Zodiákus vagy más néven Abundace kert.

 

 

 

 

      Innen úgy gondoltam, hogy akkor a mai nap legyen a parkok bejárása, és elmentem a botanikus kertbe. Nagyon lógott a lába az esőnek, de épp annyi időt töltöttem a botanikus kertben, hogy mire visszaértem a metroállomáshoz akkor kezdett el esni. 74 hektárnyi területen elterülő park, több kisebb tematikus parkból áll, ebből engem a leginkább az orchidea park érdekelt. Szingapore-ban 1822 óta van botanikus kert, habár többször helyszín változtatott, az orchideák mindig meghatározó szerepet játszottak a kertben. 1925 és 49 között Eric Holttum professzor munkásságának köszönhetően Szinagpore a világ vezető orchidea exportőre lett. Ma az egyik legnagyobb trópusi növénygyűjteménnyel rendelkező park. Az orchidea parkban közel 1000 különböző egyed és 2000 hibrid található. Van még hidegház, bromélia ház, páraház és VIP orchidea gyűjtemény is megtalálható.

 

 

 

 

 

 

 

A parkok után gondoltam belevetem magam a shopping feelingbe, vagyis elmentem az Orchard Roadra, ahol az egy négyzetméterre jutó bevásárló központok száma szerintem átlag feletti, ugyanis bevásárló központ bevásárló központot ér. Mindenesetre megtaláltam dél-kelet ázsia egyetlen H and M-jét, ahol kb fél óra sorbanállás után tudtál bármit felpróbálni, de legalább egy két alapcuccot beszereztem.
Visszaérve a hostelbe, összehaverkodtam Barbarával, de egy rövid zuhany után mivel korábban megbeszéltünk egy tálalákozót Bic-cel és a haverjaival, így az este hátralévő részében új arcok megismerése volt a feladat. Egész jól sikerült, azt leszámítva, hogy rögtön első este hajba kaptunk Viktorral, de aztán kis is békültünk. 🙂
A harmadik egyben uccsó nap megbeszéltem Alvaroval, akivel még a yogyakartai reptéren ismerkedtem meg, hogy találkozunk és együtt ebédelünk. De még ebéd előtt, úgy gondoltam sétálok egyet Chinatownban. Így eljutottam a szállástól kb egy utcányira lévő Sri Mariamman Templomhoz, ahol épp egy tradicionális indiai esküvőbe csöppentem. Ez a templom szingapúr legrégebbi hindu temploma, ami nemzeti emlékművé avatták. Az eredeti épület fából készült és 1827-ben avatták fel. Az eredeti 3 szintes kapumotívum 1903-ban épült, a mostani 6 szintes pedig 1925-ben. Az épület dél indiai Dravidian stílusban épült.

 

 

 

Az utcán tovább sétálva bukkantam rá a Buddha Tooth Relic templomra. Ez az épület nem csak gyakorló templom, hanem egyben Buddha életét bemutató múzeum, illetve szentély. A templomban épp szertartást is tartottak, amikor ott voltam. Az épület további szintjein található a múzeum, a fog ereklye kamra van az épület tetején egy tetőterasz, ahol a világ legnagyobb forgó imádkozó kereke van.

 

 

 

 

Mire kiértem az utcára elkezdett szakadni az eső, nem voltam biztos, hogy szakadó esőben hogy jutok el Alvarohoz, de megoldottam. És eljutottam a felhőkarcolók lábánál lévő kis villasorhoz, ami még az eredeti építészeti jellegét tükrözi a városnak. Alvaro rokonáé a ház, a hölgy remek ízléssel alakította át az épületet, egyetlen dolgot sajnálok, hogy bent a lakásban nem csináltam fotókat, pedig kellett volna :(. Mindenesetre, elmentünk ebédelni, és dim-sum-ot ettünk, utána meg beültünk kávézni, rengeteget beszélgettünk, aztán rábeszéltem Alvarot, hogy siklóval menjünk át Sentosára. Belement, így megkerestük a siklót, és átmentünk Sentosára. Akit érdekel, akkor ott található a Universal Studió helyi kalandparkja, de az egész sziget egy gyerekközpontú, óriási játszótér. Mi is mint két nagy gyerek boboztunk, lementünk a tengerpartra, és libegőztünk, kávéztunk. És megbeszéltük, hogy mindenképpen tartjuk a kapcsolatot.

 

 

 

  

 

 

 

A nap végén elmentünk a Merlionhoz, ahol készítettem egy pár esti fotót az öbölről. Majd a fiúkkal megbeszéltünk, hogy este elmegyünk valahova. Megbeszéltük, hogy ugyanott találkozunk, ahol előző este. Barbarát rábeszéltem, hogy jöjjön velünk, mondta, hogy eljön kajálni, aztán meglátja. A fiúk persze nem voltak ott időben, így Barbarával beültünk enni, és a fiúk valahogy talán hatodik érzékkel ránk találtak, az este bulizásba csapott, sajnos nekem korán ott kellett hagynom a terepet, mert másnap viszonylag korán indult a gépem Balira.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s